Nem is emlékszem, mikor lettem blogger - ha ugyan most az vagyok. A Yahoo 360-on kezdtem, meg is kaptam érte a magamét :). De hogy mikor lett hirtelen fontossá a saját tér, az általam is alakítható nagyon kevés beállítás, a név - amit egyébként nagyon élveztem -, azt nemigen tudom már rekonstruálni.
(Még mindig) megfoghatatlan számomra [...]
… hogy belülről a borzalmak hogyan nézhetnek ki, s milyen az, amikor nem láthatjuk, milyen iszonyú bajban vagyunk;
… hogy hol van Macondo a térképen, egy évszázad alatt, a modernizáció során;
… hogy mit jelent feketének lenni az amerikai akadémiai mezőnyben, ha saját álláspontunkat is kritikusan szemléljük. Hogy hol a határ az - egymástól csak árnyalataiban különböző [...]
következik.
Éjfél előtt kb. 45 perccel volt. Hazaért az utolsó busszal - a legbizarrabb helyzetekben jön rá mindig a spórlás. Este későig másolta a readernekvalót a wéberben. A kedvenc, lassan százéves dzsekije volt rajta, nem mintha ágrólszakadt lett volna: nagyon szerette. A fülhallgató - ezúttal, szerencsére - nem volt használatban. A Gyár utcán egyszer hátranézett - [...]
A hangosbemondótól térek magamhoz: This is a security announcement. Please do not leave any luggage unattended… Szinte percenként ismétli, reptéren, metrón, mindenütt. Félnek.
Ahogy kivergődöm a Victoria Station-ön, rámkacag a nagy piros-kék Oxford Tube. Torokgombóc, de a kedves fajta: mennyit utaztunk vele! A 38-as buszt keresem, rámjön a spórlás, a buszjegy a metró árának fele, de [...]
Szexblogom.
Volt a régi Kolozsváron egy város-kedvenc-bolondja, ő is magyar volt még, mint a régi Kolozsvár , anyu mesél néha róla. Ártalmatlan volt, és mindenkitől téli képeket kért. “Nincs ugye?” - kérdezte sűrűn. “Nincs, Jenőke” - hívjuk Jenőkéek, lehet, nem ez volt a neve, válaszolták sajnálkozva mindig az emberek. “De ha volna, adna, ugye??” - [...]
Ezer oka van annak, hogy nem tudok önmagamhoz objektíven viszonyulni.
Először is azért, mert végtelenül szeretem magam. Magasan én vagyok saját magam kedvence. És kiütéssel vezetem a saját népszerűségi toplistámat. Bármit megtennék magamért, habozás nélkül.
Nagyon megszerettem magam. Három évtizedben egyszer történik meg - úgyhogy le kellett írnom. A linket elteszem, ínséges időkre.
Kezdem lassan belakni a Grúját.
Kétszer is akartam róla már eddig írni, csak hol internet, hol idő nem volt rá.
Mostanság lesz egy hónapja, hogy itt lakom nagyszüleim lakásában. Átalakítva, persze, alig hasonlít már ahhoz a lakáshoz, ahol gyermekkorom vakációit töltöttem. Benne van minden, amit a társadalom elvárásként egy sznob feltörekvővel szemben támaszt, megvan minden újgazdag ficsör, [...]
Ülök a Rexben délután, velem szemben egy román nő: damná Pop. Nem fiktív név, tényleg Pop. Egyidős lehet velem saccperkábé. Síma haja középen kettéválasztva, elég laskaszerűen tapad a fejére, semmi szép nincs benne; a szőke festék olyan fél centivel nőtt le. A beszélgetés elején hosszasan fején hagyja fekete kalapját – nem klasszikus karimás kalap, [...]
… az egész “beszéljük meg!” szlogen és maszlag! A “kommunikáció hiánya” és tsai amerikai soap-opera-fordulatok: beszéljünk róla, vitassuk meg, let’s bridge, basszus, micsoda egy rózsaszín idiotizmus! Hogy nincs megbeszélhetetlen dolog és nincs áthidalatatlan ellentét, és nincs konfliktus, ha meg- és kibeszéltünk mindent.
És micsoda egy frusztráló érzés, amikor újra és újra nekimentek, beszélitek, osztjátok és szorozzátok, [...]
Amíg a kivetített slide tartalmát másolják, nem érdemes fontos dolgokat magyarázni, úgysem figyelnek. Lemásolni pedig le kell, mert valami anyag szesszióban jó lesz, s még mindig az a biztosabb, amit lemásoltak, és nem az, amit hallásból jegyzeteltek.
Legtöbbjüknek még tolltartója van: fehér szövegjavítóval, ceruzával, radírgumival, és legalább két színű írószerrel. De ezek általában a lányok. Fiúknak [...]
Friss kommentek