Nem is emlékszem, mikor lettem blogger - ha ugyan most az vagyok. A Yahoo 360-on kezdtem, meg is kaptam érte a magamét :). De hogy mikor lett hirtelen fontossá a saját tér, az általam is alakítható nagyon kevés beállítás, a név - amit egyébként nagyon élveztem -, azt nemigen tudom már rekonstruálni.
(Még mindig) megfoghatatlan számomra [...]
Elsőéves koromban megírtam a Perspektívába, hogy a szociológia szak langyos. Még bár nem is rossz: egyszerűen középszerű. Tanáraim - a viszony már akkor is nagyon közvetlen volt - nagyon megsértődtek, nagyon rosszul esett nekik. Volt, akit csak elszomorított, T. viszont védés után mesélte, hogy abban már akkor megegyeztek: nem kell velem foglalkozni, valószínűleg úgysem jutok [...]
Szexblogom.
Volt a régi Kolozsváron egy város-kedvenc-bolondja, ő is magyar volt még, mint a régi Kolozsvár , anyu mesél néha róla. Ártalmatlan volt, és mindenkitől téli képeket kért. “Nincs ugye?” - kérdezte sűrűn. “Nincs, Jenőke” - hívjuk Jenőkéek, lehet, nem ez volt a neve, válaszolták sajnálkozva mindig az emberek. “De ha volna, adna, ugye??” - [...]
Ülök a Rexben délután, velem szemben egy román nő: damná Pop. Nem fiktív név, tényleg Pop. Egyidős lehet velem saccperkábé. Síma haja középen kettéválasztva, elég laskaszerűen tapad a fejére, semmi szép nincs benne; a szőke festék olyan fél centivel nőtt le. A beszélgetés elején hosszasan fején hagyja fekete kalapját – nem klasszikus karimás kalap, [...]
Amíg a kivetített slide tartalmát másolják, nem érdemes fontos dolgokat magyarázni, úgysem figyelnek. Lemásolni pedig le kell, mert valami anyag szesszióban jó lesz, s még mindig az a biztosabb, amit lemásoltak, és nem az, amit hallásból jegyzeteltek.
Legtöbbjüknek még tolltartója van: fehér szövegjavítóval, ceruzával, radírgumival, és legalább két színű írószerrel. De ezek általában a lányok. Fiúknak [...]
Jött a labda M!-től, köszönöm!
És mint legutóbb is, a mém idején, pattogtattam szabálytalanul egy kis ideig, amíg tovább tudom dobni.
Románia 7 csodája. Románia.
Minél több az eddig elolvasott, idevágó vallomás, annál nehezebb elkerülni a redundanciát.
Szeretem ezt a világot. Egy kicsit nehéz Romániát szeretni, ki se tudnám talán ezt mondani, sokan hivatkozták, mert sokan szocializálódtunk ezekbe ez [...]
Élvezem gyermekkorom naiv elhatárolódásait a felnőttek meglehetősen megvetendő dolgaitól. Egész gyűjteménnyit tudtam volna mindig felsorolni abból, amilyen én nem leszek, ha nagy leszek. Tudtam, hogy nem lesz vörös dauerolt hajam, nem lesz olyan manikűröm, aminek piros a töve (asszem, kárminnak hívják), és nem lesz bőrkabátom. Úgy gondoltam, nem a termopán ablak lesz valamirevalóságom mércéje. [...]
(Ismeritek azt, akit tegnap rúgtak seggbe, ma jutott eszébe? Na én vagyok az.)
Bár óriási a kísértés, hogy ezt az egészet elintézzem azzal, hogy vihar a biliben, valami miatt úgy érzem, mégis több ennél.
Először is, ami egészen biztos, Tihamér pancser stratéga. Tihamér népszerűséget akar, és egyre inkább úgy érzem, bármi áron. De ha ezt úgy [...]
Ma egy éve ilyenkor már kicsomagoltam Szent Hugó Kolidzs Wolfson-épületének 56-os szobájában a cuccaim, és lefeküdtem a még hiányos ágyneműs ágyba. Oxfordban voltam.
Ma egy éve, néhány órával korábban, hajnali 5-kor hagytam el Kolozsvárt, repülővel, egy ismerősömmel, azóta jóbarátommal, aki teljesen véletlenül Szent Hugó Kolidzs Wolfson-épületének 55-ös szobájába került, fölém. Töredelmesen bevallotta, annyira fájt itthon hagyni [...]
Ha abból indulunk ki, hogy a felnőtté válást társadalmilag szentesített rítusok jelzik - s már miért ne indulnánk ki ebből, annyi okos antropológus megmondta -, akkor most pont ez történik velem (na jó, kissé nevetséges 28 éves fejjel pislogva felnőtté válásról beszélni, kicsit elkéstél, nyanya!)
Ugyanis mesterek marcangolják a pénzem, időm, energiám, és mindent, amit értékesnek [...]
Friss kommentek