Ajándék ló Szeklertől
Az lótolvaj (innen-onnan összelopkodott) balladája
Mottó:
De ami az enyém, azt elviszem innet:
Add ki, bátya, tüstént, ami engem illet;
Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert (…)
Arany János: Toldi
Nem loptam én életemben, csak egy csikót Debrecenben (sárga ja nyereg rajta), mégis rámverték a vasat, hát lóhalálában menekülni kellett, aztán futárszolgálat Prága felé (száz arany meg a ló teste fáradsága) és a kudarc (lóvá tettek, s most vak ügetését hallani eltévedt, hajdani lovasnak), fakó lovam, a Murza már Bécs várát nyargalja, sír belé a császár is, majd haza – zavaros a Nyárád, a lovam nem issza –, kezdeni elölről a mindennapi robotot, befogni a lovam zöldre festett kis kocsimba, malomba vinni a búzát – az alvilágnak romantikája nincs, a lókupecznek ünnepe (talán az egy virágvasárnapot leszámítva, de abból sem Sü(l)t(ő) még ki semmi jó) –, élet a törvényen innen és túl, hej, Rózsa Sándor, itt az alkalom, Zöld Marci, Patkó Bandi váltott lovakon (az utóbbi lován hét a patkó: négy a lábán, egy a lovas maga, kettő a csizmájára verve), de kilóg a lóláb, újra menekülni kell, most jöttem Erdélyből, lovastól, nyergestől, de máris ülök paripámra, jó lovam hátára, s úgy megyek az én uram után a török tábor felé, által a Tiszán, csak attól tartok, hogy lovam hátán, sej-haj, félrefordul a nyereg, s bármennyire indokolatlannak is tűnik fulladásos halál esetén ilyen képpel élni – fűbe harapok. Esetleg lerúgom a patkót. Ami döglött lovon vagy hótt lón, mint tudjuk, annyit ér.
S ha úgy adódna, hogy nem lesz már se ló, se csikó, majd a Szent Mihályét kötöm el. Mert lovat lopni necesse est. Ha élni nem is annyira.
Királyságomat egy lóért!
Függelék
Lókupecz-adatlap:
Neve: GR
Nemzetisége: magyar (lovas nemzet tagja)
Kedvenc évszaka: tél (de olyan hideggel, amitől annak idején lefagyott a lovak szarva)
Rokon lelkek: Fehérlófia, Fehér László (aki egy másik ballada szerint szintén lopott lovat)
Kedvenc hajviselete: lófarok
Teljesítőképességének mértékegysége: lóerő
Vonatkozó trágárságok: irgum-(clausen)burgum
Lovas trágárságok: nem lópikula!
(köszönöm a vendégbejegyzést Szeklermennek!)

Április 5, 2008 at 12:14 pm
Szeklermen Says:
április 5, 2008 at 12:11 pm
Elgondolkodtatott a fotó. Lehetne a címe: “Az angol királyi testőrség. Az ő lovaikat is én lopom!” Reklámon túl azonban érdekes, hogy ló és lovasa két különböző irányba néz. Lehet ez a kiváló csapatmunka jele: így mintegy kétszeresére tágul a látószög, és sokkal nagyobb területet tudnak megfigyelés alatt tartani, mintha mindketten ugyanarra néznének. Másrészt elképzelhető, hogy a katonát és a lovat mindössze kényelmetlen munkakapcsolat láncolja egymáshoz; a katona legszívesebben úgy bánna a lóval, ahogyan sajátjával a szódás szokott, míg a ló inkább hátsó lába hatósugarán belül (lórúgásnyira), mint a hátán tudná a katonát. Azonban a szolgálatot el kell látni, még ha azt is sugallják az elfordított fejek, hogy a kötelesség az kötelesség, de a másikhoz nincs közöm.
Katona: Lennél bár Csokonai után szabadon csikóbőrös kulacs! Húznám a lóbőrt - a tiedet!
Ló: Hülye baka! Rúgja meg a ló!
Május 18, 2008 at 9:25 pm
írj még!
Május 30, 2008 at 10:36 pm
igen. írj még.