Innen nézve
Elsőéves koromban megírtam a Perspektívába, hogy a szociológia szak langyos. Még bár nem is rossz: egyszerűen középszerű. Tanáraim - a viszony már akkor is nagyon közvetlen volt - nagyon megsértődtek, nagyon rosszul esett nekik. Volt, akit csak elszomorított, T. viszont védés után mesélte, hogy abban már akkor megegyeztek: nem kell velem foglalkozni, valószínűleg úgysem jutok el az államvizsgáig. Bár, teszem hozzá gyorsan, nemcsak ezt műveltem, írtam még egyéb marhaságokat is a Campusba, s azt hiszem, az volt inkább a súlyosabb.
A sértődést akkor nem értettem, persze. Ráadásul nem is volt indokolt, hiszen elsőéven alig tanított valaki a saját tanáraink közül: többnyire alapozó tárgyak voltak a felhozatalban, külső tanárokkal.
Lelombozó volt Nandyol írása.
Pál Zoli pénzgyűjtő kampányt indított egy beteg diákért. A kollégáim - nem csak nálunk, más tanszékeken is - hátukon cipelik a vetítőt és a laptopot az órákra. Hajóval küldik haza Amerikából az ösztöndíj alatt saját pénzen megvett könyveket, ezekből reader lesz - NB fütyülve a copyright megsértésére! Egy barátom naphosszat szöszmötöl szakdolgozói irományaival. Vizsgaidőszakban a diák-levelezőlistákra küldött jegyek sokoszlopos excel-fájlokban érkeznek, ezernyi dologra lehet pontot kapni: zárthelyi, házidolgozat, olvasmányjegyzet, szemináriumi előadás, csoportmunka, kis szimulált kutatás. Megint más a dolgozatokat track changes-zel javítja, mindet, aprólékosan, s így küldi vissza a t. hallgatónak. Vannak szakkollégiumok, tutori irányítások, a diákok kutatásának támogatása. Van TDK, s ezt komolyan vevő tanárok. Vannak évekig emlegetett kutatótáborok: akkor sem mondtunk le róluk, mikor már régen nem volt kötelező.
A bajokat ismerjük. Tömegoktatás van, s valóban boldog-boldogtalan diplomát kap.
Tudom is én, miért írtam ezt le. Nandyol, biztosan igazad van, tele van a világ vérszomjas, agyonfrusztrált tanárfajzatokkal. Nem akartam egyoldalú sem lenni.
De hogyan hallgathattam volna? 
március 6, 2008 at 6:28 pm
Lókupecz, neked is igazad van, a másik oldalról.
Találkoztam megértő, türelmes, szívből tanító tanárokkal is. Akik nem sajnálták levelezőlistára is feltenni a házi feladatot, és elfogadták, hogy egyszer találkoztunk, aztán küldtem a megoldásokat. Kisebbségben vannak egyelőre, de remélem, nem örökké
És találkoztam segítőkész évfolyamtársakkal is, akik kihúztak a szarból, amikor hiányoztam, én meg segítettem nekik, amikor nem volt ötletük valamihez.
Hogy végül negatívba billent a mérleg, az az én hibám is, nem csak az intézményé, meg olyan tényezők is bejátszottak, amik tőlem és az oktatóimtól is függetlenek, viszont ez már túlzottan magánügy volt.
Úgyhogy az a bejegyzés csak egy szelet a narancsból
március 7, 2008 at 4:00 pm
Ezt a kérdést csakis, de csakis akkor lehet teljességében megérteni, ha az ember fél lábbal itt, másik féllel ott. Akkor viszont nagyon. Nyilván ezért pofázok bele én is ebbe a blogokon átívelő beszélgetésbe.
A szakma ante diploma gyakorlását támogatni kell, period. Az egyetemet önerőből végzőt dettó. Az egyetemen leadott anyag nagy hányada teljesen feleslegesnek bizonyul később, period. De. A gyakorlatban a megoldandó feladatra kell koncentrálni, nem a diák-dolgozó szakmai fejlődésére, ami így igencsak szinkópásan alakulhat. És a studkönyvbe nem annak kell bekerülni, hogy Isten vagy whoever előtt hányasra teljesítünk.
Egyik oldalon felháborít, ha a tanár nemtörődöm. És másik oldalon összesírom magam, hogy a diák nemkülönben.
Elkezdődött a félév
március 7, 2008 at 11:18 pm
Nem azzal kezdtem, pedig tehettem volna nyugodtan, hogy egyetemet KELL végezni. Tévedés. Az egyetem egyáltalán nem kötelező. A felsőoktatásba belépő személyek - mindkét oldalon - szerződéses viszonyba kerülnek, elfogadnak bizonyos játékszabályokat. De távolról sem kötelező. Hogy a szabályok alkalmazásában kinyilvánított rugalmasság adott esetben erény és dícséretes? Ám legyen. Ha az oktató süket az önmagát fenntartani kénytelen hallgató problémáira, akkor az monstrum. OK. De azt nehezményezni, hogy a nappalit nem lehet úgy elvégezni, mint a látogatásnélkülit, ez a legalapvetőbb játékszabályok figyelmen kívül hagyása. Amely játszmába - ismétlem - tényleg nem kötelező beszállni.
Hogy a diploma differenciál a munkaerőpiacon? Hát ez ilyen. Valaminek azért ezt a funkciót is be kell töltenie. Hogy az valós kompetenciákat nem feltétlenül tükröz, ez is igaz (csak zárójelben jegyzem meg, az a diákom is diplomát kap majd, aki a pótvizsgák pótvizsgája után, a 2-est látva, ezt írta, idézem: “Ne tesek haragudni,hogy enyit zaklatom,de en nem ertem hogy tetszik osztalyozni,mert en ugy erzem hogy tudogadtam ,es megis csak 2-t ertem el mind a ket teszten. Kerem szepen tessek utanna nezni”).
március 7, 2008 at 11:28 pm
Igen, elkezdődött
március 9, 2008 at 1:16 am
Csak azétt teccik ijenekett irní mett tanár teccik lenni
(könyü úgy okoskodni hoty köszben a lóbizniszbe is nyomul, ugye, s döl a pénz, nem mint szegin studentnek a bursza amit maga miatt nem kap meg)
március 15, 2008 at 9:15 am
könnyű magának a kidobókkal empatizálni, földim
március 18, 2008 at 3:24 pm
Nagyon együtt tudok érezni Nandyollal, ugyanis én is arra az egyetemre jártam, ahová ő. Azon az egyetemen licencvizsga előtti este felhívtam az egyik vezető tanárt, hogy mégis mikor tudjuk meg a tételeket, mert a másik szakirányból vizsgázók már egy napja (sic!) megkapták. A válasz az volt, nyugodjak meg, mert úgyis a helyesírásra kapjuk a jegyet. Majdnem kiestem a konyhaablakon, amikor meghallottam, hogy az egyetemen licencvizsgán ugyanarra kapjuk a jegyet, mint elemiben. Végül egy olyan témát kaptunk, amiből csak hasalni kellett: Sajtóműfajok az erdélyi médiában a saját tapasztalataid és az egyetemen tanultak alapján. Azért pontoztak le, mert túl tankönyvízű szöveget írtam. Én ugyanis mégiscsak elővettem az ajánlott bibliográfiát.
ezen az egyetemen nem egyszer előfordult, hogy a más egyetemekről betanító szeminaristák következetesen kérték, hogy dolgozzunk, és mi eleget is tettünk ennek.
A vége az volt, hogy a tanár nem vette figyelembe a szemináriumi jegyeket, hanem kétes értékű dolgozatokat osztályozott helyesírási szempontból. Értem, hogy fontos a helyesírás, de egy olyan egyetemre, ahol ez alapkövetelmény, ne vegyenek fel olyan diákokat, akik nem tudnak helyesen írni és fogalmazni.
Jártam egy évet a bölcsészkarra is, ott tényleg lelkiismeretesek a tanárok. Ott a tananyaggal van inkább baj: a diákok nagy része tanári pályára kerül, ehhez viszont minimális képzést kapnak. A peda-pszicho modul nagyon gyenge. Az egyetemi tananyagban meg szó sem esik arról, amit az iskolában a nebulóknak tanítani fogsz. Ilyen körülmények között kicsit fölöslegesnek is érzi a diák a tanulást. Nem jó motiváció, ha azért tanulsz, hogy átmenj a vizsgán, és négy embertelen egyetemi év után legyen egy diplomád.
március 18, 2008 at 3:55 pm
Kedves Balettcipő,
azt hiszem, nem is vitatta azt senki, hogy vannak link tanárok és diszfunkciók a rendszerben. Anomália az is, hogy funkcionális analfabéták kerülnek egyetemre és kapnak diplomát.
Attól szisszentem fel, hogy minden tanár egy kalapba került, s rendszerestől, vetítőstől, readerestől a szemetes kukába hajíttatott - nem túl hízelgő jelzők kíséretében.
Nem is csak ennyiről van szó. A vicc az, régóta meg akarom írni, hogy én viszont nemcsak, hogy úgy gondolom, akad egy velejéig rohadt struktúrában néhány jó tanár, hanem horribile dictu, a rendszer sem feltétlenül rossz. Hiszek abban, hogy az oktatónak nagy mozgástere van egyre jobban tanítani és kutatni (a csökkenő diáklétszámmal, lehet, hogy fordul a sorrend), de legalább ennyire hiszek a hallgatói érdekérvényesítő stratégiákban is. Elég vacak lehet, hogy licensz előtt 1-2 nappal kaptok (vagy kértek) tételeket. Sok tanszéken ezt azért a tanárok nem úsznák meg szárazon.
Ugyanis amennyire iszonyodom a “minden tanár frusztrált…”-szerű általánosításoktól, annyira kevéssé tudok azzal a tanári szemforgató “minden hallgató léha”-véleménnyel azonosulni.