Jött a labda M!-től, köszönöm!
És mint legutóbb is, a mém idején, pattogtattam szabálytalanul egy kis ideig, amíg tovább tudom dobni.
Románia 7 csodája. Románia.
Minél több az eddig elolvasott, idevágó vallomás, annál nehezebb elkerülni a redundanciát.
Szeretem ezt a világot. Egy kicsit nehéz Romániát szeretni, ki se tudnám talán ezt mondani, sokan hivatkozták, mert sokan szocializálódtunk ezekbe ez [...]
Élvezem gyermekkorom naiv elhatárolódásait a felnőttek meglehetősen megvetendő dolgaitól. Egész gyűjteménnyit tudtam volna mindig felsorolni abból, amilyen én nem leszek, ha nagy leszek. Tudtam, hogy nem lesz vörös dauerolt hajam, nem lesz olyan manikűröm, aminek piros a töve (asszem, kárminnak hívják), és nem lesz bőrkabátom. Úgy gondoltam, nem a termopán ablak lesz valamirevalóságom mércéje. [...]
(Ismeritek azt, akit tegnap rúgtak seggbe, ma jutott eszébe? Na én vagyok az.)
Bár óriási a kísértés, hogy ezt az egészet elintézzem azzal, hogy vihar a biliben, valami miatt úgy érzem, mégis több ennél.
Először is, ami egészen biztos, Tihamér pancser stratéga. Tihamér népszerűséget akar, és egyre inkább úgy érzem, bármi áron. De ha ezt úgy [...]
…, hol lehet olyan arclemosót/tusfürdőt/radírt kapni, amivel lekaparhatnám a homlokomról azt a feliratot, hogy “ÁT LEHET VÁGNI”???
Ma egy éve ilyenkor már kicsomagoltam Szent Hugó Kolidzs Wolfson-épületének 56-os szobájában a cuccaim, és lefeküdtem a még hiányos ágyneműs ágyba. Oxfordban voltam.
Ma egy éve, néhány órával korábban, hajnali 5-kor hagytam el Kolozsvárt, repülővel, egy ismerősömmel, azóta jóbarátommal, aki teljesen véletlenül Szent Hugó Kolidzs Wolfson-épületének 55-ös szobájába került, fölém. Töredelmesen bevallotta, annyira fájt itthon hagyni [...]
Friss kommentek