Ha lehunyom a szemem,

a félszigetes fokhagymás-túrós-tejfölös lángost látom.
Néha nehéz szembenéznem azzal, milyen kevés elég nekem a boldogsághoz.

Szerepem a terepen

Vagy terepem a szerepen.
Hogy en vagyok a szociologus-szles-antropologus, azt a legritkabban lehet mondani, valahanyszor bekopogok egy ajton, vagy horribile dictu, csatlakozom egy tombhaz elott uldogelo asszony-szles-embercsoporthoz. Nem masert, de teljesen ertelmetlen. Szakerto-terepmunkas szinekben tetszelegni gyakran meg a polgarmesteri hivatalban sem eri meg. Ha no a tisztviselo, azert, mert ugyis kirug, akarmit mondok, s ezt maximalisan elvezi (ez [...]

Elesben, ekezetek nelkul

Akkora konyhakban elnek, hogy harom felnott ember alig fer el benne. Este 7-re megyek vissza, akkor jonnek haza a blokk lakoi az afonyaszedesbol. Ez nem sokkal azutan van, hogy az afonya- es gombabegyujto helyi tulaja az X5 bmw-jebol lebasz, mit fenykepezgetem en a negyed gyerekeit. Nem kell magyarazni, vilagos, o itt a fonok, es ezt [...]

Istenhátamögött, kettőt csengetni

Diktafon (kettő is), fényképezőgép, hátizsák a nem-kár-értük pólóimmal, szakadt gagya, jegyzetfüzet, pixek :), könyvek. Töltő, elemek, laptop, kábelek, cédék. Egy türgovistei barátom esemese tegnapelőtt: “plecaşi deja la bruneţi?”
Áttettem a főhadiszállást Lupénybe (nem Farkaslaka!!!!), bányászok és ci…, bocsánat, romák közé :). A nagy kutakodást csak egy csíki lagzival szakítom meg, két-nagyon-szeretem-emberé. De ez titok, szerződés szerint [...]