Ajándék kapuzárás utánra

A Tell Vilmos nyitány második része. Imádom, ahogy elkacagja magát 2:43-nál. És nézzétek az esernyőket
Rossz napokra. Vagy jókra.

Órövoár

Vannak az embernek időszakai, amikor annyira felemésztik a kis belső harcai, apró és nagyobb vívódások, hogy úgy érzi, semmi köze a külvilághoz. És ilyenkor a blog is értelmetlenné válik, hiszen - bár már korábban is így érezte - nem volna bátorsága az igazán fontos és igazi téttel bíró dolgokat leírni. A felszínes félmegoldásokat pedig utálja. [...]